Barancsi-Molnár Edina

Flóri hároméves volt, mikor egy téli napon otthon játszott Matival a nappaliban.

Anya éppen a konyhában főzte a vacsorát.

-Gyerekek, hamarosan készen lesz a vacsora! Pakoljátok össze a játékokat, és menjetek kezet mosni!

Flóri kijött a konyhába, és megkérdezte anyától:

-Mikor fog esni a hó?

-Remélem, karácsonykor esni fog legalább egy kicsit, a karácsony úgy szép, ha fehér minden.

Flóri is nagyon szerette volna, ha már esik a hó, ezért azon gondolkodott, hogyan lehetne havat csinálni. Majd eszébe jutott, a liszt, amivel anya szokott főzni: ugyanolyan fehér és puha, mint a hó. Tudta merre találja a lisztet, ezért szépen csendben kicsempészte a lisztet a fiókból.

Anya és apa eközben az asztalt terítették meg a vacsorához.

Flóri eközben beszaladt a nappaliba. Gondosan beszórta liszttel az ágyat, a szekrényeket, a szőnyeget is. Gondolta, csinál egy kis havat, anya biztosan örülne neki.

Éppen ekkor indult apa, hogy megnézze, sikerült-e rendet rakniuk a fiúknak. De ekkor elállt a lélegzete is: meglátta a liszttel borított szobát. Hirtelen azt sem tudta, hogy mérges legyen, vagy nevessen.

-Szívem! Gyere a nappaliba, esett a hó! – kiabálta kínosan nevetve apa.

Anya belépett, és a meglepődéstől csak ezt tudta mondani:

-Flóri, hát itt meg mi történt?

-Csináltam havat, mert így lesz szép a karácsony! – mondta ártatlanul, mosolyogva Flóri.

Nevetett mindenki!

A takarításban Flórinak is segítenie kellett. Már sajnálta, hogy ilyen rendetlenséget csinált. Anya és apa elmondták neki, hogy néha olyan dolgokat csinál az ember, amit később megbánhat. De mindig van rá mód, hogy jóvá tegye azt, amit elrontott.