Barancsi-Molnár Edina

Nyár volt, igazán meleg nyári nap. A kertben a homokozó szélén ült a három testvér, Mati, Flóri és Benu. Együtt homokoztak, homokvárat építettek.

Kitalálták, hogy a csigáknak építenek várat. Mati ásott, Flóri faágakat gyűjtött, Benu pedig vizet szerzett a kerti csapból.

Előző este sokat esett az eső, így előbújtak a csigák. Következett a csigák gyűjtése, akik igazán szép kis kastélyt kaptak.

Gallyakból híd is készült nekik, ha a várat körülvevő folyón szeretnének átkelni. Füvet és leveleket is tettek nekik oda, ha esetleg megéheznének.

Lassan elérkezett a vacsoraidő, így ideje volt elköszönni a kis csigáktól. A gyerekek esti meséje is a csigákról szólt, hosszasan beszélgettek róluk elalvás előtt.

A fiúk reggel szaladtak ki a kertbe, hogy megnézzék ott vannak-e még a kis csigák.

Eltűntek a csigák! – kiabált hangosan Benu.

Sehol sem találták őket. Anya elmondta nekik, hogy a csigák, ilyenkor száraz időben elbújnak. Fák réseibe, bokrok alá, és minden kis zugba, ahol biztonságban megbújhatnak.

A várat azért meghagyták a fiúk, hátha esténként visszatérnek csigabarátaik.