Akár a The Clash együttes ’Should i stay or should i go’ című számáról is szólhatna ez a bejegyzés (jó szám, hallgassátok meg), de most azért egy picit komolyabb témáról írok.

Iszonyú sok olyan éjszakám volt, amikor ébren, álmatlanul forgolódva törtem a fejemet, mi a megoldás a gyerekünk szorongásaira. Az állami intézmények elvárásainak sorra nem tudtunk megfelelni, és eljött az a pont, hogy már nem is szerettünk volna.

Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy iskolát váltunk. Nézelődtünk, és próbáltuk felmérni, mi volna a legkomfortosabb a gyermekünk számára. Szerettünk volna egy olyan helyet, ahol érzi, hogy ő is különleges, ahol fontosak a gondolatai, érzései. Ahol a tanulás mellett legalább annyira fontos, hogy hol van Ő, mint egyén a történetben.

A reggelek szenvedéssel teltek. Hiába aludt el időben, reggel képtelenség volt felébreszteni, mert éjjel többször alvajáró lett. Vagy éppen megébredt éjszaka, és az órát nézte, hogy még mennyit aludhat. A hányinger és fejfájás volt az igazán vezető fizikai tünet, illetve a sok betegség. Szerintem minden szülő arra törekszik, hogy a gyermeke boldog és egészséges legyen. Elvesztettük azt a mosolygós, nyitott, mindenkivel könnyen kapcsolódó gyereket, aki volt. Kaptunk egy indulatos, szorongó, elzárkózó kisfiút. Nehezen érett meg a felismerés bennünk, hogy azonnali változás kell. Próbáltunk stresszkezelési technikákat, zenét, sportot, de hosszú távon beismertük, hogy csak egy olyan iskolai légkör segítené a folyamatot, ahol ő is sikereket érhet el, és a pozitív tulajdonságait kamatoztathatja. Biztosan most többen bólógattok, miközben olvassátok a sorokat, tudom, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a problémákkal.

Talán, ami támaszként szolgált nekünk, szülőknek, azok Vekerdy Tamás könyvei, cikkei. Többször említi, hogy abban segítsük a gyerekeinket, hogy önmaguk lehessenek. Ne akarjuk megváltoztatni őket, hiszen azzal, hogy letörjük a személyiségüket csak nehézségek elé állítjuk őket. Az iskola keretei között is fontos, hogy lehessenek gondolataik, érzéseik, érezhetnek dühöt, boldogságot, és ezeket ki is mutathassák. A túlszabályozás ezekben a mai gyerekekben csak ellenszegülést eredményez, és persze fontosak a keretek, de azon belül engedni kellen őket kibontakozni. Minden gyermeknek van valami, amiben nagyon jó, és ennek a megismerésében szükséges segítenünk őket, mint szülő és pedagógus egyaránt. Ebben a témában ajánlom Vekerdy Tamás: Az iskola betegít? című könyvét.

Szóval iskolát váltottunk!

Mondanom sem kell, nem volt egyszerű, mert vagy rettentően drága az olyan helyeken a tandíj, ahol megvalósulnak a számunkra fontos kritériumok (4 gyerek mellett ennek kigazdálkodása nagyon nehéz), vagy nem különbözik az állami szférában ismertektől. Olyan helyen találtunk megnyugvás, amire sosem gondoltunk volna. Egy tanulói műhelyhez csatlakoztunk, ahol a pedagógusok a demokratikus oktatás hívei. Fogalmunk sem volt mit takar ez, persze tudtunk mit jelent maga a szó, de mindez hogyan valósul meg a tanulás rendszerében, na azt már nem tudtuk.

Túl sok tapasztalatról még nem tudok nyilatkozni, mert még csak egy hónapja vagyunk az új helyen, de az már most látszik, hogy megnyugodtunk mindannyian. Nincsen vasárnap esti gyomorgörcs, idegeskedés, ritkultak a fizikai tünetek, és ami legfontosabb szeret iskolába menni…mert igenis fontos tényező,, hogy szeressen bejárni a gyerek!

A következő blogcikkben már tapasztalatokról is be tudok számolni! Kövessétek az oldalt!