Barancsi-Molnár Edina

Kisfiamon pici korától kezdve érezhető volt, ő más. Nem az érdekelte, mint a vele egykorúakat, és ez az iskola első osztályában is megmaradt.
Közben berobbant a covid az életünkbe, az online oktatás, és kezdett kirajzolódni, hogy valami nincsen rendjén a számolás, olvasás terén.
Kértünk egy felmérést a helyileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál, ahol megmutatkozott a probléma…
Diszkalkuliás és diszlexiás a gyerekem. Arcon csapott a felismerés, azt sem tudom mi ez pontosan, értem én, hogy nem megy a matek és a
magyar, na de akkor hogyan tovább?

Öt órás procedúra után, behívnak egy szobába, és ezt úgy közlik… mintha azt mondanák, hogy holnap
paprikáskrumpli lesz az ebéd. Te meg próbáld szülőként úgy hallgatni azt a sok semmitmondó
szakmai mondatot, mintha értenéd, mintha el is tudnád raktározni magadban. Aztán egy mondat
csap arcon…

„…anyuka, ha a pontszám az IQ tartományban 70 alá esik az évek során, akkor iskolát kell váltani, kisegítő iskolába kell járni…”

Na álljunk meg egy percre, ez a gyerek nem értelmi fogyatékos. Hogy lenne már az, amikor fantasztikus érzéke van a zenéhez, a barkácsoláshoz. Igenis képes tanulni, mert azt a nyamvadt Zelk
Zoltán: A három nyúl című versét is bevágta, pedig az nem egy nyúlfarknyi kis mondóka. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, mit nem láttam korábban…?
Innen már semmit sem hallottam, csak láttam, ahogy beszélnek, de mindenféle empátia nélkül.

Csak nyeltem a könnyeimet, azon gondolkodtam, ezt most hogyan tálalom a 9 éves gyerekemnek úgy, hogy ne zokogjak
közben…
Kimentem, a gyermek nyugtázza, hogy végre mehetünk haza. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, és csak az járt a fejemben, mekkora hős ez a gyerek! Az egész napot fegyelmezetten végig
csinálta, felnőtteket megszégyenítő nyugalommal, türelemmel. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy nagyon büszke vagyok rá.

Nagyon nehéz látni, ahogyan szenved a gyereked, látod, hogy úgy is nehézséget okoz neki a számolás, ha az ujjait is használja. Nem hiszed
el, mit nem lehet érteni azon, mennyi 2+3. Ez pofonegyszerű, gondolod te is, és én is így gondoltam.
Az órát tanulva már – már bosszantó lehet, miért nem érti azt, hogy elmúlt nyolc óra, de még nincsen kilenc.
Miért nem tudja, hogy holnapután milyen nap lesz. Miért nem figyel az olvasásnál, csak bosszantani akar?
Én is így éreztem, de ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. Ezek a gyerekek szenvednek, a legnagyobb igyekezetük ellenére sem értik a feladatokat, egyszerűnek tűnő napi dolgokat.
A diszkalkulia egy részképességzavar, nem betegség, tehát fejleszthető. Minél hamarabb kezdődik meg a felkarolása a gyermeknek, annál könnyebb lesz a szülőnek és gyereknek is.
Ezért alakult az oldal, és minden segítő videóval, játékkal, bejegyzéssel igyekszünk megfogni a szülők és gyerekek kezét.

Mert minden kezdet nehéz, de együtt mégis minden könnyebb!