Barancsi-Molnár Edina

A 4 testvér közül a legkisebb, Milla már másfél éves volt, amikor úgy döntött a család, hogy repülőre száll. A gyerekek aggódtak kicsit, mert még sosem ültek repülőn.

-Milyen lesz a repülőn ülni, félelmetes? – kérdezte Flóri.

– Megértem, hogy félsz picit, mert ez egy új dolog, de ne aggódj, nagyon izgalmas kaland lesz! Ott leszünk mindannyian veled. – válaszolt anya.

Reggel korán kellett indulni a budapesti Liszt Ferenc Repülőtérre, de mindenki nagyon izgatottan várta az utazást.

Amikor megérkeztek, egy kedves néni ellenőrizte az útleveleket, mert csak ezután lehetett megkapni a repülőjegyeket. Miután mindenki kezében ott volt a repülőjegy, elindult a család felfedezni Budapest repülőterét.

Hatalmas volt, tele boltokkal, éttermekkel, mozgólépcsőkkel.

-Mekkora repülőgép! – csodálkozott Benu. A nagy ablakokon keresztül hosszan, ámuldozva nézték a gyerekek a fel- és leszálló repülőket.

Hamarosan itt volt az idő, így elindult a család megkeresni a buszt, ami elvitte őket ahhoz a repülőhöz, amivel Törökországba repülhettek. Hosszú lépcső vezetett fel a repülőhöz, majd a beszálláskor a jegyeket odaadták a kedves légikísérő néninek és bácsinak.

-Én ülök az ablakhoz! – kiáltotta Flóri.

Nem, én vagyok a nagyobb, enyém az ablaknál a hely! – szólt vissza Mati.

A két fiú veszekedni kezdett, de apa gyorsan közbeavatkozott.

-Fiúk, elég legyen! Ez nem a veszekedés helye, felszállás után is cserélhettek majd helyet. Azért, mert veszekedtetek én úgy döntök, hogy Benu fog az ablaknál ülni.

Mati és Flóri morcosan befejezték a vitát, és miután mindenki leült a helyére, a kapitány köszöntötte az utasokat, a gyerekek pedig alig várták, hogy elinduljon a repülő. Miután felszállt a gép, csodálatos volt a kilátás. Na és persze volt alkalom arra is, hogy mindhárman ülhessenek az ablaknál.

-Flóri meg is jegyezte: „ Olyan picik az autók, mint a hangyák!”

A repülőút hamar eltelt, és végre megérkeztek Törökországba, ahol megkezdődött a nyaralás.