Egy őszi napon Benu elővett egy fotóalbumot, és felkiáltott:
-Nézd anya, ez az esküvői album! Nézzük meg kérlek!
Mindenki odakuporodott anya ölébe, és elkezdték lapozgatni.
Mati nyolc, Flóri négy, Benu pedig kettőéves volt, amikor anya és apa elhatározták, hogy végre összeházasodnak. Már tizenhét éve szerették egymást, de az esküvő mindeddig elmaradt.
Nagy volt a készülődés, helyszínt keresni, ruhákat próbálni, virágokat intézni.
-Emlékeztek milyen sokat kutakodtunk öltöny után? kérdezte anya a fiúkat.
Anya a fiúknak ugyanolyan öltönyt képzelt el, mint apáé, és nehezen, de sikerült találnia.
-De szép volt a ruhád, anya! – szólt Benu.
Anya ruhája különleges volt, mindig is hercegnős esküvői ruhát képzelt el magának, így a varrónőhöz már kész elképzeléssel érkezett a szalonba, ahol sok ruhát kellett felpróbálnia. A döntésben anya anyukája, a fiúk mamija is segített.
Az esküvő napján mindenki sürgött-forgott, nagy volt a készülődés.
-Nézzétek milyen csinosak voltatok! – szólt apa, miközben a fiúkról készült fotót nézte.
A templomba a gyűrűket, a három fiú hozta be, a rokonság és a barátok ámuldoztak mennyire aranyosak, és ügyesek voltak.
-Látod anya? Itt van a papa is, ő kísért téged az oltárhoz – mondta Mati.
Anyát az apukája kísérte az oltárhoz, közben a hosszú fátylat a koszorúslányka, Míra vitte, mert olyan hosszú volt, hogy még a végén valaki rálépett volna.
Elérkezett a szórakozás ideje, táncolni, és énekelni is lehetett.
-Nézzétek csak Flóri milyen átéléssel fogja a mikrofont, mint egy igazi énekes! – nevetett apa.
Késő estig mulatott mindenki, Flóri még a mikrofont is elvette a pultról, és énekelte:
„…Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm…” mindenki tapsolva énekelt vele együtt, még Berci papa is beszállt énekelni.
-Nagyon szép nap volt, a fotók is segítenek visszaemlékezni azokra, akik már nincsenek köztünk. Mindkét nagypapa a szívünkben, és bennünk élnek tovább, a velük töltött időt sosem felejtjük el– mondta kedvesen apa.